Pándi Ferenc: Antarktiszi Napló

Czelnai Rudolf elnöknek
ajánlom nagy tisztelettel

Utazás az Antarktisz -ra I. rész

1978. január 16. Hétfő

Varsó és Leningrád között írok a repülőgépen (HA-LBI, TU-134A, parancsnok: Zörgő Tibor, magasság 10.000 m, sebesség 960 km/h). Varsóig felhők fölött utaztuk. Sajnos nem tudtam fényképezni, mert a belső ülésen kaptam helyet. Felszállás után készítettem néhány fényképet, de már sötét van odalent, majd meglátom milyenek, lesznek. A repülés első részében végig izzadtam, fájt a fülem (1 dl portorikói rum + idegesség), de most már a második felszállás után semmi különöset nem érzek. Varsóban állítólag "lemaradt" egy utas és ezért nekünk ki kellett válogatni a csomagjainkat egyenként a repülőgép rakodóterében, hogy a "lemaradt" utasét kirakhassák! Mindkét felszállás után finom uzsonnát kaptunk és újságokat olvasni. Varsóig 1 óra 10 perc, onnan Leningrádig 1 óra 50 perc a menetidő. Szerintem ilyenkor a legszebb repülni. A Nap éppen lemegy, de lent már sötét van, a városokban égnek a lámpák. A hó félig elolvadt és nagyon jól rajzolódik ki a táj (képek). Az utakat látom, de az autókat nem. A gépen sportolónak nézett a szomszédom a címeres piros anorákom miatt (D010, F001).

A repülőtéren várt Filippov elvtárs. Ötszörös sarkutazó! Elvitt egy raj GAZ autóval a "Szovjetszkaja" szállóba. Felkísért a szobámba (4129), elmondta, hogy Malagyozsnaja állomáson fogok dolgozni, ha megfelelek az orvosi vizsgálatokon, mert tavaly egy amerikai kutató volt Vosztok állomáson és megbetegedett, ezért megszigorították az orvosi vizsgálatokat.

Holnap délelőtt 10-re kell bemennem az intézetbe felvenni az expedíciós ruházatot, utána szabadidő január 22-ig. Akkor átmegyünk Rigába, ahonnan az expedíció hajója az Esztónia 23-án indul. (A rádióban Demis Roussos szól!). A találkozás örömére megittunk egy üveg barackpálinkát (Nr. 1.).

 Január 17. Kedd  

Délelőtt 10 órára bementem az AANII-ba (Arktikus és Antarktikus Tudományos Kutató Intézet). Bemutattak Korotkevics igazgató elvtársnak. Mivel az útlevelem a szállodában maradt nem tudtam fölvenni az expedíciós ruháimat. Utána elindultam városnézőbe. A Nyevszkij-proszpekten elsétáltan a Néváig, onnan a szállodába. (D013, D014). Délután ismét sétálni indultam. A szálloda kapujában Kovács Katival találkoztam! Gyalog végigsétáltam a Zagorodnij-proszpekten, majd körbe a Szadovaján vissza a szállóig. Este korán lefeküdtem, a lábam fájt a sok gyaloglástól. Séta közben sok érdekeset láttam. Autókat a régi Opel - Moszkvicstól egy új Ford Galaxy 500-ig. A háztetőkről takarították a havat!Még délután felvettem az útlevelemet és beváltottam a csekkemet. Nem merek pénzt költeni, mert nekem kell fizetni a szállodát (20 rubel/nap) és csak otthon térítik vissza forintban a költségeket, állítólag. Az Esztónia útvonala a Kanári-szigetek után állítólag Montevideó lesz, nem Afrika, aminek még jobban örülök.

Délelőtt bemutattak a német kollégáknak. Ők geofizikusok és Novolazarevszkaja állomáson fognak dolgozni. Nagyon fiatalok is voltak köztük (24 év). Levelet írtam haza. Remélem, hamar megkapják, és nem izgulnak a repülőút miatt.  Séta közben megvacsoráztam: 80 kopejkáért finom, forró káposztalevest, csőtészta tésztával, fasírttal és sült tojással. Csak mutogatással tudtam kérni az ételt. Nagyon jól esett, mert órákig sétáltam a -5 fokban. Ez biztos, mert a forgalmasabb helyeken kiírják a pontos időt és a hőmérsékletet elektromos táblákon.

 Január 18. Szerda

Délelőtt 8 órakor a szállóból elmentem a németekkel együtt fölvenni a téli ruházatot. A "Magyarok az Antarktiszon" című könyvből (M08) megismert pincébe mentünk. 11 órára öltöztettek be hatunkat. Vadonatúj fölszerelést kaptunk. Bepakoltuk egy zöld vászonzsákba, bevarrtuk, leplombáztuk a kb. 30 kg-os csomagot. Utána visszajöttünk a szállodába.   Délben Filippov elvtárs telefonált, hogy vigyem be az útlevelemet az AANII-ba. Taxival rohantam oda 1 rubel 20 kopek, vissza trolival 5 kopek!Délután elmentem a németekkel sétálni. Néztük a kirakatokat: Szmena-8 fényképezőgép 15 rubel, teleobjektív 20 rubel, diavetítő 80 rubel, digitális karóra 115 rubel. Metróval elmentünk megnézni az Auróra cirkálót. (D15). Szép tiszta, belépődíj nincs, kisebb, mint gondoltam. A Néva zajlik, piszkos a vize. Ismét fáradtra gyalogoltam magam. (Lenin szobor 7-20 rubel, Matrjoska baba nincs! Megállítottak kétszer van-e farmer, rágógumi vagy cigaretta eladó! Vacsora: forró kávé lepénnyel 23 kopek + egy sör 60 kopek).

 Január 19. Csütörtök

Későn keltem (l0 órakor), lementem reggelizni az utcára forró kávét és kalácsot. Metróval bementem a városba, elsétáltam a Szmolnijhoz.  Csak kívülről néztem meg, mert rengeteg volt a látogató. Sétáltam ismét a -7 fokban. Néztem a kirakatokat és az árakat: UPA-6 nagyító 72 rubel, Seiko karóra 40-60 rubel, 1 kg krumpli 30 kopek, fúrógép 6-55 rubel, IZS 350-es motorkerékpár 823 rubel, 250 mm-es teleobjektív 320 rubel. A szállodában is van bolt, itt valutáért lehet vásárolni. A valutát először átszámolják rubelre. Egy dollár = 0,7 rubel! Shiljalis TV 65 rubel (kb. 93 $=kb. 3260 Ft), orsós sztereómagnetofon 150 rubel (215 $ = 7500 Ft).

A Litejnij-proszpekten ebédeltem: saslik, húsleves, egy sör 1 rubel 30 kopek. Délután bementem az intézetbe. A németek kaptak idegenvezetőt, akivel elmentünk az Arktikus és Antarktikus Múzeumba. Elég sokat olvastam össze az út előtt, így főleg az orosz, kevésbé a német nyelvű tolmácsolás után szinte mindent megértettem. Nem valami szívderítő látvány volt az egész múzeum!Az intézetben Filippov elvtárs elmondta, hogy semmi dolgom vasárnapig, akkor utazunk Rigába vonattal. Holnapra a németeknek látogatást szerveztek az Ermitázsba! El szeretnék menni velük, ha lehet!  A sok séta közben kissé megfáztam. Jó lenne Maripen vagy Vegacilin. Séta után ezért forró fürdőt veszek, és pálinkával kúrálom magamat (Nr. 2.). Séta közben az átázott zsebkendőm a zsebemben jéggé fagyott és így csak szívni tudtam az orromat. Vettem estére egy darab citromot 30 kopekért, hogy azzal is kúráljam magam. Szedek Kalmopyrint és C vitamint. Mivel korán megyek haza (5-7 óra) és lefekszek, 9-10 órakor felébredek, és 12-02-ig fenn vagyok. Nehezen alszok el, izgatottan várom az indulást. Ha már a hajó elindul, csak akkor nyugszok meg. A Saslik vendéglőben szólt a rádió. Egyszer csak megszólalt egy induló, mire az egyik vendég felállt "vigyázzba"! Nem volt részeg!

Január 20. Péntek

Ismét későn keltem, 10 órakor. Reggeli után kimentem metróval a Vaszilevszkij-szigetre. Lesétáltam a Néváig és vissza a metróhoz. Ismét kirakat-nézegetés: Egri bikavér 3 rubel, Ararát konyak 5 csillagos 10 rubel 52 kopek, színes TV 680 rubel, VEF rádió 99 rubel, Elektronika VL 100 TV 160 rubel. Utána átmentem a metró másik végállomására. Semmi érdekeset nem láttam. A Néván köd volt, így visszamentem metróval a Nyevszkij-térig és onnan gyalog végig a Nyevszkij-proszpekten az intézetbe. A kirakatokban nem láttam semmi különöset. (Nagy asztali ventillátor 10 rubel, szerszámkészlet 12 rubel).  Ebéd egy bisztróban: krumplileves, csőtészta hússal, két szelet kenyér 90 kopek.

Az intézetből szervezett program keretében elmentünk az Ermitázsba. Most rossz német tolmács volt, alig értettem mit mond. Csak az orosz szavakra és a kiállított tárgyakra figyeltem. Rengeteg látnivaló van. A végén úgy mentem el a Rubens, Matisse, Picasso képek mellett, hogy meg sem néztem azokat. A lábamat ismét "legyalogoltam". Metróval jöttem haza a németekkel együtt. Hozzám is németül beszélt az egyik orosz kísérőnk és csak akkor vette észre, hogy magyar vagyok, amikor megkérdezte tőlem, hogy hol vannak Németországban kőolajlelőhelyek, és én azt mondtam, hogy nem tudom, mert magyar vagyok. Vettem három január 17-ei magyar újságot a szállodában. Ezeket fogom olvasni egy évig! Az Ermitázsról vettem egy német nyelvű ismertető könyvet, de elég vacak. Ha visszajövök veszek színes diákat (ha marad pénzem) és majd azokat lehet nézegetni. Bár lehet, hogy ezeket is valutáért adják. Akkor inkább otthon veszek forintért egy Ermitázs könyvet.

A németek a munkájukhoz kaptak nagyon jó Antarktisz térképeket. Megpróbálok és is szerezni magamnak ilyet, ha lehet. Este fürödtem + Kalmopyrin. Jobban érzem magam, talán nem betegszem le hétfőig és sikerül elutaznom az Esztóniával.  Séta közben láttam egy nagyon csinos orosz nőt ma a metrón. Semmi rúzs, arcpirosító, csak a szeme kikészítve. Szép fiatal, csak a bajusza volt nagyon nagy! Elég jól kiismerem magam a városban, térkép nélkül is el tudnék menni nagyon sok helyre, de a biztonság kedvéért magammal viszem. Csak a metrón jó közlekedni. Csúcsforgalomban nem lehet felférni se a buszra, se a trolira. A rádióban azóta sem volt jó zene, hogy megérkeztem. A pénzem égeti a zsebemet, szeretném elkölteni, de nem akarok egy kis TV-t végigcipelni a fél világon. Persze mire visszajövök nem lesz TV és pénzem se! Holnapra nincs szervezett program, még nem tudom, mit fogok csinálni.

Január 21. Szombat

Szokás szerint 10-kor keltem. Elmentem az É-D-i metró utolsó északi állomására, Akademicseszkaja végállomásra. Gondolom, ez túl van az északi szélesség 60. fokán. Sivár új lakótelep van ott, úgy hogy rögtön vissza is mentem a Nyevszkij-proszpektre. Bementem a nagyáruházba. Ismét az árakat nézegettem: Porszívó 41-58 rubel, Vörös Október pianínó 675 rubel, Junoszty 402 TV 280 rubel, villanyborotva 18-36 rubel, motorcsónak test 895 rubel, írógép 240 rubel, zsebszámológép 70-220 rubel, Mónika kék babája (Lajostól kapta) 8 rubel 50 kopek. Utána elmentem a Souvenir boltba. Matrjoska baba nincs! Női ékszerek 10 rubeltől 12.000 rubelig (brill.). Gyalog sétáltam hazafelé.

Ebédelni a Viszla étterembe mentem be. Nálunk legalább II. osztály lenne. Erőleves, bifsztek sült krumplival, rizzsel, egy üveg bolgár vörös bor 3 rubel 25 kopek + borravaló. Vettem egy orosz-magyar, magyar-orosz iskolai szótárt 75 kopekért. Fúrókészlet 1 rubel 80 kopektól 4 rubel 60 kopekig, női harisnyanadrág 3 rubel 60 kopektól 8 rubelig, Az étterem mellett bár is volt, Janis Joplin lemeze szólt bent.   Délután 4-re jöttem haza. Este 7-re ígérte Filippov elvtárs, hogy eljön a szállóba egy kicsit "beszélgetni" a németekkel és én is velük tartok. Leápoltam magam kívül-belül, alul-fölül. Sajnos a sampon jó lett volna (de itthon hagytam) így szappannal mostam hajat. Fél hétkor készen voltam és lefeküdtem pihenni. Csak 7 óra előtt 5 perccel riadtam föl. Gyorsan felöltöztem és siettem le a recepcióhoz. Éppen indultak fel az étterembe. Lifttel mentünk fel a 18. emeletre.  Tizenketten voltunk összesen. Megtartottuk a búcsúvacsorát: előétel kaszinótojás, leves, sült hús sült krumplival, sör, pezsgő (12 személyre 68 rubel). Utána lementünk a német kolléga, Strauch szobájába mind a tizenketten. Pezsgő, Ararát konyak, Tokaji aszú 1971-es. Nagyon jól "elbeszélgettünk". Mondtunk tósztokat. Én is! Kiderült, hogy az ermitázsbeli idegenvezetőnk német volt, azért beszélt olyan érthetetlenül németül! Az antarktiszi múzeumi vezetőnk (Krisztina) is német, azért beszélt olyan érthetően oroszul. Ő is megtudta, hogy magyar vagyok, mert addig orosznak nézett. Jó hangulatban váltunk el egymástól éjjel fél 2-kor. Kiderült, hogy Filippov elvtárs már volt az Északi-sarkon is!

Január 22. Vasárnap

Délben keltem a szokásosnál is később. Tegnap vettem margarint és kenyeret, az volt az ebédem. Utána becsomagoltam a holmimat, 4-kor lementem sétálni a -13 fokban. A Sztacsek-proszpekten elmentem a Lenin-proszpektig. Itt van egy szép nagyáruház a Narvszkaja, ahol jól lehetne vásárolni. Átsétáltan a Nyevszkij-proszpektig. Hideg volt nagyon, az arcom majd lefagyott. Metróval bejöttem a Technológiai intézetig és onnan gyalog sétáltam haza. Vacsora egy kocsmában: csiburike (?), lisztes, tojásos bundában sütve hagymás hús + egy sör = 90 kopek. Nagyon finom volt és jól esett, mert forró volt.

8 órakor lementem a recepcióhoz kifizetni a szállodát (5 napra 100 rubel). Fél tízkor van lent a találkozó, és a vonat 22 óra 20 perckor indul Rigába. Reggelre ér csak oda, onnan autóbusszal visznek a hajóhoz. Séta közben láttam: szerszámkészlet 18 rubel, 10 db tojás 90 kopek. 10 órakor taxival mentem az állomásra a németekkel. Még nem lehetett beszállni a vonatba. Nagyon hideg volt, jobban átfáztam fél óra alatt ácsorogva, mint egész délután a városban sétálva.

Az egész vagonban expedíciósok utaztak. Meg lehetett ismerni őket a nagy zöld zsákjaikról és a ruhájukról. Sok nő volt kikísérni a családtagjaikat. Négyszemélyes fülkékben utaztunk. Én a felső ágyon kaptam helyet. Most is itt írok. Riga kb. 600 km Leningrádhoz vonaton, nem tudom, mikor érünk oda. A hálókocsiban mindenkinek külön van tiszta törülköző, lepedő, párnahuzat. Alattunk matrac, párna, pléd takarózni. Úgy látszik az orvosi vizsgálat elmaradt, jó hogy megmutattam a pesti vizsgálat eredményeinek orosz fordítását az igazgató elvtársnak.

Január 23. Hétfő

Megtörtént a csoda, elindult az Esztónia !!! Reggel 9-kor értünk Rigába (M40). Gyönyörű nagy pelyhekben esett a hó. Egy óra várakozás után a pályaudvarról autóbusszal vittek el minket az Esztóniáig (M01). Itt a TASZSZ munkatársa interjút kért tőlem és a német csoportvezetőtől. Lefényképezett bennünket az expedíció vezetőjével, Oleg Konsztantinovics Szedovval. (F002).

Én a 137-es kabint kaptam, egyedül (M02). A maradék 270 rubelemet a vámosok elvették, de azt mondták, ha visszajövök megkapom. Most derült csak ki, hogy Filippov elvtárs nem utazik velünk az Antarktiszra. Nagyon sajnálom, mert úgy érzem, jól megértettük volna egymást. Búcsúzóul bepusziltunk egy üveg barackpálinkát (Nr. 3.), annak a reményében, hogy egy év múlva újra találkozunk.

A hajó délután 2-kor indult. Semmi ünnepélyesség. A hajórádióban az "El bimbó" című számot játszották (Z01). A csendes hóesésben csak Filippov elvtárs, Korotkevics igazgató és néhány ember integetett.

Indulás után ebédet kaptunk. Elég jó volt. Az otthoni, szegedi mértékkel tekintve az Esztónia luxus kategóriába tartozó üdülőhajó. Ebéd után Strauchhal beszélgettem néhány órát. Nagyon jól megértettük egymást. Rigában feladtam két képeslapot (Edit + Czelnai), majd teljesen formális útlevél- és vámvizsgálat után szálltunk fel a hajóra. Egy 2+1 személyes kabint kaptam WC -vel, tusolóval, légkondicionálóval. Este a vacsoránál ismerőssel találkoztam! Jurij Medunyicinnel, aki Szegeden építette nálunk a lokátort! (F024).  Szintén Malagyozsnajára jön telelni. A találkozás örömére megittunk két üveg (Nr. 4.-Nr. 5.) barackot. Riga kétnyelvű város, a feliratok oroszul és helyi nyelven, lettül vannak kiírva. Később kiszámítottam a Riga-Szeged (46° 15,4' é.sz. 20° 05,7' k.h.) távolságot. Ez 1223 km-nek adódott (ha a Földet egy 40.000 km kerületű, szabályos gömbnek vesszük).

Január 24. Kedd

Nyolckor keltett a rádió. Bemondta a koordinátákat és az időjárást. A szélsebességnél a ball átszámítása: 1 ball = 1, 85 m/sec. 9 órakor reggeliztünk. Olyan bőséges, háromfogásos reggelit adtak, hogy csak két fogást ettem meg. Röviddel a reggeli után bemutatták a mentőmellény és a mentőcsónakok használatát (D022). Utána Jurij Medunyicin behívott hozzájuk "beszélgetni". Négyen megittunk két üveg vodkát ebédig.

Ebéd 13 óra 30 perckor. Bőséges, nagyon finom. Csinos felszolgálónők lesik az ember minden mozdulatát. Ha leteszem a villát, azonnal viszik el a tányért és hozzák a következő fogást. Alig iszom ki a teát a csészémből, máris jönnek újratölteni.

Ebéd után lepihentem, mert fárasztó volt a kétnapos ivászat. A hajó kiért a Rigai-öbölből a Balti-tengerre, sokkal jobban dülöngél, mint eddig. Bevettem két Daedalont, de inkább a pálinka ellen, mint a tenger hullámzása miatt. Használt!  Délután 5 órakor gyűlés volt az expedíció tagjai részére. Kioktattak minket a házirendre, bemutatták szóban a hajót, megígérték, ha melegebb vidékre érkezünk meglátogathatjuk a hajó minden jelentősebb részét. Vacsoráig tusoltam, utána meglátogattam a németeket. Nagyon precízek. Rajzolják a hajó útvonalát a térképeikre. Hoztak távcsövet, én is nézegettem vele az előttünk haladó hatalmas utasszállító óceánjárót.

Vacsora 7 órakor. Újra nem ettem meg minden fogást olyan bőséges volt. Beszélgettem az expedíció vezetőjével O. K. Szedovval. Vacsora után ismét a németeknél voltam. Kockáztak, bőrpohárral és előre stencilezett lapokra írták az eredményeket. 9 órakor mozielőadás kezdődött. Éppen csak bekukkantottam, mert fáradt vagyok és jöttem aludni. Ki van függesztve egy térképre az Esztónia tervezett útvonala.  Kanári-szigetek után Montevideóban kötünk ki! Kb. március 10-én érünk Malagyozsnajára. Ki van írva pontosan, mikorra tervezték.

Este vacsorához felveszem a szemüvegemet, hogy szokják meg a látását, hogy az is van nekem. A kontaktlencsét hordom reggeltől délutánig. A szemem aránylag jól bírja már, remélem nem lesz vele probléma ezután sem. A hajó ismét simábban megy, beértünk az Öresund-szorosba. Odakinn hideg van, esik az eső.

Január 25. Szerda

A hajóidő szerint reggel 8-kor van ébresztő. Reggeliig sétáltam a fedélzeten. Sajnos köd van és így semmit sem lehet látni Koppenhágából. 9-kor reggeli: kávé, vaj, fehér és barna kenyér, kőrözött, főtt virsli tésztával. Reggeli után megnéztem a hajó útvonalát. A terv a következő:  Jan. 23. Riga - febr. 1-3. Kanári-szigetek - febr. 16-17. Montevideó - febr. 28. Halley Bay - márc. 4-6. Novolazarevszkaja - márc. 9-12. Malagyozsnaja - márc. 17-18 Mirnij - márc. 31. Point Noire - ápr. 10-11. Santa Cruz - ápr. 19. Riga.

Jött egy kis dán hajó, cementet, csempét raktak fel a hajónkra az úszómedence javításához. Míg várakoztunk, a fiúk horgásztak. Fogtak is egy kb. 25 cm-es lapos halat. Nyershús volt a csali, fenekező a horog.

Ebéd 13:30-kor: cékla + krumpli, mint franciasaláta, káposzta + borsó leves, hús + tészta. Ebéd után egy Jura Príma nevű gyerek megszólított a folyosón és behívott a kabinjukba "beszélgetni". Jura, mint vezgyehód (lánctalpas terepjáró) vezető, kajüttársa mint rádiós fognak áttelelni   Malagyozsnaján. Ebéd közben az Esztónia elindult Koppenhága elől. Észre sem lehetett venni, mert a tenger nagyon sekély és nincs hullámzás. Jura + én + 3 fő megittunk három üveg vodkát. Utána elmentem Strauchhoz a német csoportvezetőhöz, megkérdezni, hogy hol is van az a Halley Bay nevű angol állomás. Közben elkapott a folyosón Tolja Alexandrov, az expedíció aerológiai vezetője és az ő szobájában is megittunk egy üveg vodkát. Jól elbeszélgettünk, vacsoráig ittunk.    Strauchnál bölényfüves vodkát!A napi menü:  Reggeli - vaj tejszínnel, túró tejszínnel, főtt virsli metélt tésztával, vaj, kávé, tej, cukor, kenyér.

Ebéd - szőlőlé, káposztaleves friss krumplival és tejszínnel, sült bárányhús főzelékkel, párolt rizs tejjel,  vegyes kompót. Vacsora - sült krumpli hússal, tea cukorral, kenyér, + kazettás magnóról zene: ABBA, Hotel California stb.

Vacsora után átjött hozzám Jura Príma. Sört hozott, én meg felbontottam és megittuk a szatmári szilvapálinkámat (Nr. 6.).

Január 26. Csütörtök

Több mint 10.000 tengeri mérföld van még az Antarktiszig! Ma sütött ki először a Nap Riga óta. Reggel rossz közérzettel ébredtem, részben a tegnapi ivászat miatt, részben, mert az Esztónia nagyon dülöngél.

Kinn vagyunk a nyílt tengeren, bevettem két Daedalont, de nem segített! Forgott velem a világ, a reggelimet is félbehagytam. Éppen idejében! Csak forgott velem a világ. Rohangáltam ki a mosdóba. Amikor bejött a takarító kislány Ljuda, rögtön látta, hogy beteg vagyok. Kérdezte, kell-e orvost hívni? Mondtam, hogy nem, de amikor kiment, utána szóltam és kértem tőle tablettát gyomorháborgás ellen. Hozott három kék színűt. Bevettem egyet, nem használt, rohantam ismét a mosdóba. Bevettem még egyet és lefeküdtem aludni. Ebédre sem mentem le. Délután jobban éreztem magam, átmentem a németekhez, kértem tőlük egy kávét. Ez már jól esett és bennem is maradt. Már negyed 4 volt és nem akartam lefeküdni, ezért felöltöztem és feljöttem a fedélzetre (D018). Most is itt írok (D019). Fúj a szél, de jól felöltöztem. Most a legjobb orvosság a friss levegő. Átéltem életem első tengeribetegségét, elmondhatom őszintén, hogy nagyon rossz volt. A tenger itt gyönyörű, zöld színű a víz, nem messze tőlünk hatalmas hajók jönnek-mennek. A levegőben repülőgépek húzzák a csíkokat. Szép felvonuló kumuluszok (gomolyfelhők) vannak. Vacsorázni lementem 7-kor. Lehet, hogy bennem is marad! Állítólag reggel 6-kor érkezünk Doverhez. Ha fel tudok kelni, megnézem.

Január 27. Péntek

Este, mielőtt beértünk a La Manche csatornába, kisebb hullámzás volt a tengeren. Én már egészen jól bírtam, de hallottam, hogy a szomszédos kajütben sokat használták a mosdót! Később az orvos is körbejárta a betegeket nyugtató tablettákkal. Nehezen tudtam elaludni. A kabinomban minden nyikorog, berezonál, sóhajtozik, recseg-ropog. Reggel 6-kor felébredtem, de nagyon sötét volt, így fel sem mentem a fedélzetre. Nyolc órakor a rádió bemondta, hogy Dover előtt vagyunk. Mindenki rohant a fedélzetre megnézni a híres "fehér sziklákat" (D020). Még nem kelt fel a Nap, de mindenki fotózott, mint egy őrült. Egy ócska rozsdás hajó mellett mentünk el, ezt is mindenki fényképezte. Távolabb óriási komphajókat lehetett látni. Mindkét part, az angol és a francia is jól látszott. Jó érzés ilyen történelmileg híres, gyönyörű helyen utazni. A Nap kisütött néhány percre, de már messze voltunk a fehér szikláktól és nem is csináltam csak néhány felvételt (F042).

Előttünk esőzóna húzódik, úgy látom, hogy utol fogjuk érni, ezért lejöttem a kabinomba naplót írni. Az ablakomból a csatorna angol oldala látszik. Egy kis szigetet látok, rajta kastélyszerű épületet. Több hajó is látszik, közeleg az esőfüggöny is. Most, hogy semmit sem kell csinálnom, csak ülni a kabinomban vagy sétálni a fedélzeten, már néha-néha hazagondolok. Mit csinálnak a gyerekek? Jól vannak-e? Csak nem bírtam sokáig ülni a kabinomban. Felmentem ismét a fedélzetre. A hullámok már elég nagyok és tajtékosak. A habokat úgy viszi a szél, mintha hófúvás volna. A rádió bemondta az új koordinátákat: 50°35' é.sz. 00° 22' ny.h. (!), a víz 9 °C, a levegő 6 °C, Riga kb. 1200 mile (tengeri mérföld, 1 mile =1852 méter), Santa Cruz de Tenerife kb. 1600 mile, az Antarktiszig 8820 mile. Most hajóztunk át a nyugati féltekére, Szeged kb. 1578 km. Ebéd után lefeküdtem aludni, mert rosszul éreztem magam. Vacsora előtt felmentem a fedélzetre friss levegőt szívni. Csak úgy fütyült a szél az árbockötélzeten. Bevettem egy gyógyszert, hogy vacsorázni tudjak. Segített! Vacsora után rögtön ágyba bújtam. A rádió bemondta, hogy a szél viharos, a fedélzetre menni tilos!

Január 28. Szombat

Reggel ismét bemondta a rádió, hogy a viharos szél miatt tilos a fedélzetre menni! Most már az én kabinomban is minden táncol. A könyvek a földre csúsztak az asztalról. Néhányszor én is ki akartam esni az ágyamból! Bevettem egy orvosságot. Majd meglátom tudok-e reggelizni?Nem mentem le reggelizni, hanem visszafeküdtem az ágyba. Csak így lehet elviselni ezt az őrült táncot. Fekszem az ágyban, csukva van a szemem és a szám! Ebédelni sem mentem le, jobb kikerülni a veszélyt! Vacsorázni már lementem, bennem is maradt. A németek mesélték, hogy az ebéd "nagyon vidám" volt. A tányérok táncoltak az asztalon, a leves kifolyt a tányérokból, sőt egy asztal fel is borult!Néha felkeltem az ágyból, megnéztem a tengert. Viharos volt, ismét esőfrontban haladtunk. A hullámok néha felcsaptak az ablakomig, máskor meg felemelkedtünk és lesüllyedtünk több métert. Estére még jobban megerősödött a hullámzás!  A kabinomban minden csúszkált az ablaktól az ajtóig. Nem törődtem vele, a légkondicionálót a maximális hidegre állítottam, elvettem a másik ágyról a takarókat, jól betakaróztam és aránylag jól aludtam. Elalvás előtt hallottam a rádióban, hogy a szovjet űrállomáson levő űrhajósoknak üzentek a családtagjaik. Még zongoráztak és énekeltek is nekik. Az esti mozielőadás a nagy hullámzás miatt elmaradt!  

Január 29. Vasárnap

Jó közérzettel ébredtem. Borotválkozás, mosdás után felmentem a fedélzetre, szívtam egy kis friss levegőt. Utána reggeliztem, majd ismét följöttem a fedélzetre. Most itt ülök, írok, süt a Nap, a szél egy kicsit erős, ide látszik a spanyol part. A szél felcsapja a fedélzetre a hullámok tetejéről leszakadó apró vízcseppeket és érzem a számban a sós ízt. Átmentünk egy esőzónán és máris beköszöntött a tavasz. A Nap már melegen süt, a matrózok lebontották a fürdőmedencét takaró ponyvát. A medencében beépített fényszórók és ablakok vannak, így a bárban ülők láthatják a fürdőzőket.

A tenger itt sötétkék, de a hajó által felvert hullámok világoskék márványmintát adnak a víznek (D021). Bemondták az újabb koordinátákat: 43° 00' é.sz. 09° 40' ny.h. A levegő 10 °C, a víz 15 °C, az Antarktiszig 8170 mile (Szeged 2367 km).

Ma ittam először az Atlanti-óceán vízéből: a németek dolgoztak és vízmintát vettek. Megkóstoltam, de szerintem túlságosan is sós. Most már Portugália előtt vagyunk, de távolodunk a parttól. Irány a Kanári-szigetek! Ebédelni lementem, jól is esett. Utána lementem a kajütömbe tusolni és mosni, majd lefeküdtem aludni. Rövid alvás után ismét felmentem a fedélzetre. Néztem a tengert. Nem lehet megunni! Fenn voltam vacsoráig a fedélzeten, utána rögtön mentem aludni. Előtte megvarrtam a farmeremet, mert elszakadt. Nagyon sokára tudtam csak elaludni, biztosan a délutáni alvás miatt.

Január 30. Hétfő

Este nehezen jött álom a szememre, de utána aránylag jót aludtam. Kinn vagyunk a nyílt óceánon. Alig dülöngél a hajó, a víz nyugodt, sötétkék. Reggeli előtt ismét a fedélzeten sétáltam, élveztem a tavaszias időt. Reggeli után kis kirándulás volt az Esztónián. Bemutatták a hajót (D017). Az Esztónia 5034 tonna, 122 m hosszú, 16 m széles, merülése 6 m. Vismarban épült (NDK), Franciaországban felújították, modernizálták 1972-ben. Főmotorja 2 x 4000 LE, csúcsértékű sebessége 18 csomó (kb. 33 km/h). A parancsnoki hidat is bemutatták. Megnéztük az önműködő giroszkópos kormányt, a giroszkóp forgórésze kb. 20 kg, kb.  20.000 ford/perc a sebessége.  A kormány mellett egy szék, abban ül a kormányos és nézi jól dolgozik-e az automatika. Két radar van beépítve PPI indikátorokkal és egy USA számítógép. A számítógép a radar adatai alapján kiszámítja a radar hatósugarában levő összes hajó irányát és sebességét. Ezeket az adatokat, mint vektorokat megjeleníti a képernyőn a saját hajónk irány és sebességvektorával együtt. Ha a két vektor a közelben metszi egymást, vagy túl közel vannak egymáshoz párhuzamosan, önműködően riaszt a számítógép. Utána bemutatták a navigációs szobát. Modern önműködő rádió iránymérővel, sebességmérővel, faximile vevővel van felszerelve. Itt vannak a hajó adatait regisztráló műszerek, térképek, szextáns stb. Elmondták a ROLL-KILL (automatikus hullámölő) működését. Ez a hajó két oldalán a vízvonal alatti kb. 2 m-es szárny, amit erős hullámverésben önműködően tolnak ki a hajótestből, így csökkentik velük a hajó oldalirányú dülöngélését. Ezután tűzvédelmi oktatást kaptunk. Bejártuk a hajó utasszintjeit, megnéztük az önműködő tűz-, füst- és vízriasztó készülékeket (NDK - RFT gyártmány), az egyes helyiségeket elválasztó tüzet és vizet elzáró biztonsági ajtók működését, stb.

Délben ebéd. Alig bírtam megenni, már a felével jóllaktam. A hajón mozgalmas élet folyik. Beindult a sakkverseny a sarkutazók között, a matrózok bokszolnak, a lányok népi táncot tanulnak a zeneszalonban. Du. 5-kor megnéztem egy "művészi" szovjet filmet, utána felmentem a fedélzetre. A németek is fent voltak, rádiót hallgattak. Egy 10 tranzisztoros vevőjük volt. Elkértem tőlük, de magyar nyelvű adást semmilyen hullámhosszon nem találtam este háromnegyed 8-kor (H - K - R.  I-IV.).  Megjelentek a hajó nyomában az első delfinek, de a sötétség miatt nem lehet fényképezni.

A vacsora finom volt. Sokat ettem, majd tusolás, alvás holnapig. Állítólag már holnap este 8-ra Santa Cruzba érünk. Előkészítettem a fényképezőgépemet a Kanári-szigeteken való sétára. Tartalék filmek, teleobjektív, elemcsere filmfelvevőben, az oxidálódott érintkezők tisztítása stb. Este a tükörben észrevettem, hogy az arcom eléggé piros. Az a pár perces napozás egy kicsit felégette a bőrömet. Jó lesz vigyázni a napozással, itt az Egyenlítőnél nem úgy süt a Nap, mint otthon!

Január 31. Kedd

      Riga: 2600 mile, Santa Cruz de Tenerife: 135 mile,  Az Antarktiszig: 7400 mile,

Lassan vége a tavasznak itt a hajón és kezdődik a nyár! Reggeli után a fedélzeten mindenki napozott. Voltak, akik félmeztelenre vetkőztek. Egy VEF 206-os rádión fél 2-kor a 25 m-en sikerült magyar nyelvű adást fognom (Forgószínpad). Később Santa Cruzt hallgattuk.

Ebéd előtt "eligazítás" volt az expedíciósoknak a zeneszalonban. Elmondták, hogyan lehet partra szállni Tenerifben, hogyan kell viselkedni stb. Csak csoportosan lehet kimenni a partra. Engem a németekhez osztottak be. Aránylag jól értettem, amit a kapitány első helyettese mondott. Mit lehet vásárolni, kerülni kell az ügynököket, disszidálás, szifilisz, stb.

Az ebéd finom volt, most még kevésnek is éreztem. Fel kellett vennem a napszemüvegemet, mert a sok fénytől égni kezdett a szemem. Sokat beszélgetek a fiúkkal, még mindig azt hiszik, hogy német vagyok. Véletlenül mindig a rakétásokkal kerülök össze! Nem tudom miért, delfineket ma nem láttunk. Pedig mindenki fényképezőgéppel "felfegyverkezve" várja azokat (Szmena-8, TAIR-3 stb.). A fedélzeten sakkoznak, ma felállítottak két pingpongasztalt is. Vacsoráig a fedélzeten voltam. Néztem az asztaliteniszezőket, közben beszélgettem Tolja Alexandrovval. Vacsora előtt elkezdték feltölteni a hajó úszómedencéjét. Siettem a vacsorával, mert természetesen megfürödtem az úszómedencében. Ezt nem lehet kihagyni január 31-én! A fürdés végére éppen besötétedett és bemondta a hajórádió, hogy az első fedélzetről már látni lehet Santa Cruzt. Mindenki rohant előre nézelődni, fényképezni. Gyönyörű látvány volt a kivilágított város a tenger felől nézve. Kb. olyan, mint Opatija az Adrián, csak sokkal nagyobb (C045).

Végignéztem a kikötést (D025, F041). Újra megszólalt a rádiónkban az "El bimbó" (Z01). Utána a németek lehívtak a kabinjukba, hogy ez ünnepi nap, igyunk egy kicsit. Nem esett jól, így nem ittam sokat, de a hangulat kitűnő volt. Holnap egy kis ünnepség lesz a zeneszalonban, Ők egy német dalt fognak énekelni és ezt gyakorolták. Kísérőzenét egy orosz fiú adott gitáron. Mikor elbúcsúztunk én még felmentem a fedélzetre (F035). Fent volt Jurij Medunyicin is Szása Gyenyiszenkóval. Éjfélig beszélgettünk, néztük a kivilágított várost.