Pándi Ferenc: Antarktiszi Napló

Czelnai Rudolf elnöknek
ajánlom nagy tisztelettel

Szerkesztői bevezetés, és ajánlás

Kedves Olvasó !

A honlap webes szerkesztője, a szerző barátja, akivel az "ősidőkben" a Szegedi Meteorológiai Obszervatóriumban 3,5  évig együtt dolgozott 1968-tól 1971-ig.

Csaknem együtt kezdtük a meteorológiai technikusi munkát, és akkor - 1968-ban - egész jó társaság gyűlt össze. Ferenc barátom már abban az időben is nagyon érdeklődött az olyan meteorológiai technikai eszközök iránt - amelyek Magyarországon akkor még nem voltak, vagy csak kisérleti jelleggel működtek idényszerűen. (pld. jégeső elhárító rakéták) A Szegedi Meteorológiai Obszervatóriumban időjelzéssel (észlelés), és aerológiával (rádiószondázás) foglalkoztunk abban az időben. Mi az aerológiai részlegben dolgoztunk, azaz rádiószondázók voltunk. A rádiószonda egy olyan könnyű kis műszer, amely méri a levegő nyomását, hőmérsékletét és nedvességét, és a rádiójel alapján a magassági szél irányát, és sebességét. Akkor az országban két helyen végeztek ilyen mérést Pestszentlőrincen, illetőleg Szegeden. Teljes körű mérésre 00 és 12 órakor került sor, csak magassági szél mérésére pedig 06 és 18 órakor. Ezeket a méréseket neveztük "felszállás"-nak. A mérésekről szóló jelentést az ún. TEMP táviratban foglaltuk össze, és azt géptávírón továbbítottuk az OMSz központjába. A felszállást 10 mb (millibar) - azaz kb. 30-32 ezer m) magasságig végeztük. Ez időben nagyjából 90-95 percig tartott, feltéve, ha a hidrogénnel feltöltött léggömb addig kitartott. A vizsgálattal kapcsolatosan 3 munkaművelet volt abban az időben:

A rádiószondázás a technika fejlődésével ezeket a részmunkákat (pl.: regisztrálás, később a szélmérés, és adiabáta) automatizálta. A mai szonda - amelyet nem ismerek - minden bizonnyal jóval kisebb, és könnyebb, és a kezeléséhez, a mért részletek felrajzolásához és kiértékeléséhez elegendő a számítógép is. Nagyon sajnálom, hogy ezekről az eszközökről fényképeket nem találtam, sem a saját fényképeim között, sem pedig az interneten)

Remélem - úgy 36-40 év távlatából - kellő szakmai tájékoztatást adtam a munkánkról. Pándi Ferenc szakmai munkája odalenn is ebből állt, azonban ez kiegészült egyéb olyan feladatok elvégzésével is, amelyet mi a szondázásokhoz készen kaptunk. Pld.: a léggömbök preparálása, a szondák kalibrálása, a hidrogéngáz előállítása. Feladata volt még minden olyan segédmunka, amely az ottani közösség mindennapi életvitelének folyamatos fenntartásához volt szükséges.  

Amikor - valamikor 1970 táján, az időre pontosan már nem emlékszem - a szegedi állomásra látogatott Czellnay Rudolf és Baráth József (ő 1965/66/67-ben volt Mirníj-en), akkor hallottunk előszőr tőlük a Déli sarki szovjet expedíciókban történő részvételi lehetőségről, illetőleg a részvétel esélyéről. Nem mondom, bennem is megmozgatott ez némi érdeklődést, de erről egyetemi tanulmányaim miatt - amit sajnos az anyacégem nem támogatott - le kellett mondjak. De Ferenc barátom ezt a vasat állandóan ütötte a szegedi- és a budapesti illetékeseknél, és jelentkezését siker koronázta. Amikorra én az egyetemi tanulmányaim befejeztem, és szülővárosomból elköltöztem, röviddel azelőtt indult el ő is az antarktiszi expedicióra.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSz) honlapját nemrég néztem meg, illetőleg rákerestem Pándi Ferencre a weben. Sajnos Feri barátomról az OMSz honlapján semmit sem találtam, de a többi magyar polárnyikról sem. A többi találat Ferenc barátom ottjártát tanusítja valamilyen módon, hosszabb-rövidebb cikkben, avagy néven nevezve csak.

Megjegyzem Pándi Ferenc nem volt tudományos végzettségű munkatársa a Szolgálatnak - vidéken erre nem is volt szükség, de akkor is elvárható lenne, hogy az OMSz arról a néhány emberről, aki Magyarországról az Antarktiszon kinn járt, valamilyen módon megemlékezzen. Már korábban is feldühített, hogy a nem tudományos végzettségű polárnyikot az OMSz meteorológusa nem is tartja számon. Amikor 2001 szeptemberében Kanadába utaztam, Ferihegyen vettem egy Fülest. Abban nyilatkozott Vissy Károly közismert meteorológusunk, hogy ő volt az utolsó, aki az OMSz-t képviselve déli sarkon járt 1971/72-ben. Márpedig ez nem igaz! És ő csak sarki-nyári átutazó volt, míg Ferenc át is telelt a sarkon.    

A Déi Sarki útról készített napló került most webes felületű feldolgozásra. A szerző a naplóját word dokumentumba írta át, kb. 2004 körül némi noszogatásomra, és az elfakult fénykép- dia- és fimfelvételeit digitalizálta, digitalizáltatta. Ezért a mai minőséget senki se keresse, illetőleg kérje számon a mellékelt fényképekről. A filmeket és az mp3-as zenei felvételeket nem rakom ki a weblapra. (a naplóban ezek ugyan ott vannak, V01-el ill Z01-el kezdődő jelzéssel) A szines (C) a színes dia (D) illetve a fekete/fehér (F) jelzésű képeket száma többszázas nagyságrendű. Javasolom, hogy a képek megnézése előtt az aznapi feljegyzést előbb olvasd el, és az a napra vonatkozó fényképeket egyszerre nézd meg. A gyorsabb betöltés érdekében egyszerre csak 6 fényképet tettem ki egy oldalra.  Lesz olyan nap is, amelyhez több fényképes oldal is tartozik. (pld.: az egyenlítői Neptun ünnepség)

A szövegben találni fogsz olyan szavakat, amelyek meteorológiai szakkifejezések. Ezeknek magyarázatát - Kedves Olvasó - szíveskedj a neten megkeresni, avagy a "Magyarok az Antarktiszon" című könyv függelékében felütni. Néhány webhely segítségül:

1.  www.idokép.hu               honlapon az alapismeretek menü
2.  www.metnet.hu               honlapon a kislexikon menü
3.  www.met.hu/omsz.php     ismeret-tár menü alatt, és
4.  www.idojaras.lap.hu         meteorológiai gyűjtőlap

Örömömre szolgálna, ha az OMSz az összes "polárnyikja" naplóját kitenné a honlapjára, ha nem is ilyen formában, hanem profibb összeállításban. De nemcsak "Déli Sarki" nagykövetei voltak a Szolgálatnak, hanem a meteorológusok más országokban is öregbítették a hazai meteorológia hírnevét. Én az erről szóló közlések közzétételét is hiányolom.

A "Magyarok az Antarktiszon" c. könyv 1976-ban jelent meg. Ez sajnos nagyon régen volt, és élt egy Rockenbauer Pál, aki a könyv kiadását szívügyének tekintette. A könyv bővített kiadása is indokoltnak tűnik számomra, hiszen azóta a Déli Sarkon több magyar is megfordult, de hol van egy mai elkötelezett Rockenbauer utód ?

Nos e célból is, meg a magyar sarki utazók ismertségének növeléséért teszem közzé, a szerző egyetértésével és támogatásával a Napló-t.

Végezetül, hogy a meteorológiai archívumról ne csak beszéljek, a családomat érintő meteorológiai érdekességet teszek közzé. Édesapám hagyatékában, vagy korábbi erdélyi utazásomkor a családi archivumban találtam meg a néhai Vadász (Wild) Károly nagyapám el nem küldött jelentését, Borszék (Borsec) község 1919 március havi időjárásáról.

Nagyapám - akit én személyesen sajnos nem ismertem - az M.kir.Országos Meteorológiai Földmágnesességi Intézet borszéki csapadékmérő megfigyelő állomás észlelője volt. Nagyapám Borszéken volt tanító, és - gondolom - mint megbízható közalkalmazott alkalmas lehetett e feladat ellátására.

Az első világháborút követő évben az ottani magyarok vagy maradtak, vagy elmenekültek a településről. Nagyszüleim is a menekülést választották, így ezért nem kerülhetett sor a márciusi jelentés elpostázására. A jelentés, illetőleg az észlelőknak kiadott "Utasítás" megmaradt, én ezt találtam meg, s azokat azóta is családi ereklyeként őrzöm. A "jelentő levelezőlap"-ot és az "Utasítást"  beszkenneltem, és közzéteszem. (az "Utasítás"-t szöveghűen áttettem htm-be, csak a speciális meteorológiai jelek beillesztését hagytam ki a szövegből). Csak zárójelben jegyzem meg, élvezet olvasni az akkori - majd 100 éves - irományt.

Vadász Károly

(Értesítést a cpapa@freemail.hu címre kérek)